|
OLIMPIA ELŐTT
Hurrá.
Itt a jó idő. Ugrok ki örömömben a becsukott ablakon.
Na ez a nap is jól kezdődik. Szólal meg az üveges.
Az ablak keretein belül.
Csengetnek. Postást hoz a távirat.
A budai hegyekben stop… sportnapok… stop… zoknit húzzál… stop… az se baj, ha lukas… stop… itt majd be… stop… lehet busz, vagy autó… stop… stop.
Több stop, mint kolbász.
Elindulok.
Gyönyörű völgy. Mindenütt virág. Leander-völgy.
Itt rendezik. Ünnepélyes hangulat.
És akkor nem szól a zene. Valaki a magnóra szalag helyett kakaós tekercset rakott.
De megoldják. Fésűre rögzített tangóharmonikással. Derülnek.
A sportnapot a kisöblű elnöknő nyitja meg: Jenőt, egészséget portások!
Bemelegítés. Az öltöző előtt tréningalsó. Ketten vannak benne.
Vegyes páros. Őrjöngve rohan a feleség. Kezében a mézes hetek. A fejéhez vágja.
A Trabant hátuljában szex vizsga. Az elnök nem hisz a kezének. Sápadva int.
Távolabb tó. Melyből az élet vize árad.
Úszóviadal. A tóban 200 női mell. A legszebb úszónő ölrevaló virágot kap. Multi-liliomos. A hegy lejtőjén síkfutás. A vasutascsapat váltója érkezik. A vállukon. Csurom sínesek.
Valaki stafétabot helyett kétszer százast kér. Elsejéig.
A sakktábla felöl gyalogos érkezik. Bicegve. A mezei orvos odasiet. Gyepdoki. A vasutassal sínre rakják. Ez fütyülve el.
Egy tavaszi kosztümből átalakított tornacsarnokhoz érkeznek. A lépcsőházban felemás korlát.
A gyűrűn vőlegények. Helyzetgyakorlatokat mutatnak be. Majd felkapaszkodnak az évgyűrűre. A legügyesebb felvágja a talajtortát.
Öröm.
Eljövök. Vendéglő.
Előtte két férfi. Fejükre szorulva bevásárlókosár. Kezükben kolbász. Vívódnak.
Bemegyek. Helyet foglalok.
Velem szemben ül a poétalelkű szénhordó munkás. Bekötött fejjel.
Homlokon csókolta a mázsa.
Felsóhajt. Nehéz egy pólya.
A prímás hozzám jön. Lehajol, és a fülembe húzza.
A sapkámat.
Majd álla alá fogja bőgőst, és vadul játszani kezd rajta.
A pincérnek tenyérbe mászó képe van.
Az egyik vendéget megkínálja – babbal. Visszakézből.
A vendég csalamádé helyett vérszemet kap. Nem babra megy a játék.
A főúr sokat keres. Az asztal alatt. Hirtelen csend, mint vihar előtt.
Valaki lóg a levegőben.
A mestergerendában zizegve megáll. Egy vendég.
Hátrafordított sapkában kerékpárversenyző rohan. A söntésbe.
Vérbeforgó pumpával.
Hiányzik egy kereke. A kijárat felé a cigarettafüst és a zenekar gomolyog.
A felszolgáló lábujjhegyen távozik. Ellopták a cipőjét.
Végül belép a körzeti meghízott.
Csend.
Mindenki hazaindul.
Ki-ki átöleli a kerékpárját.
Vidáman, de én is odább állok.
A villanyoszlophoz egy katonaviselt nő támaszkodik.
Ráköszönök. Erőt, egészséget!
Ő visszaszól: Fegyverbe!
Elmosolyodok. Tovább.
Sűrű táj ereszkedik a csendre.
Feltűnik a Normafa.
Lejjebb.
Olimpia szálló.
Klottnadrágban beszaladok. A portás megállít.
Tessék!
Lássék.
Köszönök, de ez úgy látszik, nem elég.
A vicceset keresem.
Dörgő taps. A kabarénak vége.
Mindenki nevetve hagyja el és megy haza.
Poroszkálok.
A 25-ös szoba ajtaja lassan kinyílik. Csapzott, agyoncsigázott, zilált férfit tol ki egy női kar.
Szeme alatt öt karika.
Itt már győztünk!
|
