|
A híres író tiszeletére íródott, Faludy György 1996-ban Szárszón hallgatta meg...
TALÁLKOZÁSAIM ATTILÁVAL - Faludy György
Attilával először a Balatonszárszói Pályaudvaron futottam össze.
Tihanyból áthallatszott a kecskeköröm.
Az egyik zsebéből egy facsiga lógott ki, a másikból meg a Város pereme.
Csillogó szemeivel rám nézett és folytatta: Gyuri bácsi, de szép hajad van!
Én költő leszek!
És így lett költő Attilából!
Attilával másodszor Ady temetésén találkoztam.
Borongós idő volt.
Attila egyik kezében egy maga készített piros proletár forgó volt, a másik kezében pedig Kosztolányi kalapja.
Dezső ezt a kalapot évekig kereste.
Harmadszorra Attilával Szegeden találkoztunk.
Villon kutatásaim során egy Kárász utcai pincében akadtam vele össze.
Mesélni kezdett.
Van neki egy szerelme, akihez rengeteg verset írt és tegnap este éppen egy ágyban feküdt vele, amikor hazajött a férj, szerelmének Fura-Ura.
Rájuk nyitott és Attila így szólt: Én csak a feleségét szeretném
De nem középiskolás fokon
Tapin-tani
Majd később, hetek múlva hallottam, hogy az Egyetemről eltanácsolták a HORGER A PÁCBAN-című verséért.
A következő találkozón felejthetetlenül emlékezetes volt.
Ugyanis Párizsba beszökött Attila.
Én a szent Mihály útján, falhoz támaszkodva beszélgettem Villonnal a költészetéről.
Egy-két tanácsot adtam neki, ő megkínált a bőrtömlőből francia borral, miközben ölelgette a Vastag Margot-t.
GITANES-t szívtunk és kék volt az ég.
Ekkor odajött Attila és bemutatkozott: Attila vagyok Öcsödről!
Villon folytatta saját stílusában: Akkor valami hiányzik a Pöcsödről!
Nem szóltunk semmit, mert mindannyian tudtuk, hogy a Világirodalom most találkozik egymással igazán és először.
Hol is tartottam?
Ja, igen!
A New York kávéházban ültünk egy asztalnál. Attila, Én, Rejtő Jenő, valamint egy orosz hússaláta.
Később átmentünk Attilával a KULACS-ba, ott ittunk, fröccsöket ittunk... hol is tartottam?... igen az egyik lábát az egyik vállamra... másik lábát a másik vállamra... nem, ez nem Attila volt... emlékszem már... ittunk... ekkor Attila a hátam mögé állt, egyik kezét az egyik vállamra... a másik kezét a másik vállamra tette és azt mondta: Gyuri bácsi vonatozzunk!
Másnap egy verset írt hozzám: A MAMA.
Aztán évek múltak, míg hallottam valamit Attiláról.
Én az Én költészetemmel, Ő meg az Ő költészetével volt elfoglalva.
Attilával aztán a NÉKOSZ mozgalomban találkoztam.
A Kollégium egyik emeletes ágyán ült Attila, Bacsó Péterrel és kipirulva írták a „SEJ A MI LOBOGÓNKAT” c. mű dalszöveget, nemsokára rá dolva egy nagy táblára ráírták: ARCCAL A VASÚT FELÉ!, majd elmentek zakatolni.
Évek teltek el ismét, mígnem Miklóssal Recsken találkoztam újra.
Miklós rám nézet és...
Na várjunk, ez nem Radnóti volt, hanem Attila.
Persze Attila ott ült a táborban egy kőtömb tetején, keze rongyba burkolva, kőporos volt.
Hát te Attila, mit csinálsz itt?
Látod Gyuri bátyám - szólt nekem, Én most innen nézem, hogy hogyan úszik el a dinnyehéj.
Aztán sokáig semmit sem hallottam Attiláról.
Már, már lemondtam róla.
De most veletek egy örömhírt szeretnék közölni.
ATTILÁVAL LEGUTÓBB HOLNAP TALÁLKOZTAM!
Köszönöm türelmeteket, hadd búcsúzzam egyik versemmel:
Gyuri vagyok, Párizs városából
Előttem Ősz és bús avar
Lábamon zokni, s ettől lehet
A zsibbasztó keringés - zavar.
Faludy György tiszteletére!
Elhangzott:
Balatonszárszó, 1996. június 22. este 23 óra
|
