bonczgeza.hu

Az Óperenciás tengeren innen, nyolc napon is túl...

Hét magyar mese

Az Óperenciás tengeren innen, nyolc napon is túl, ott ahol a kurtafarkú büdösbácsi túr, volt egy Ország.

Annak hetvenhét megyéje, a hetvenhét megyének pedig egyetlen faluja.

Itt élt a kétszeri ember.

Egyik reggel elé állott az Édesapja: Na fiam! Itt az ideje, hogy szerencsét próbáljál.

Ezzel reá adta a kis zöld kabátkáját és elküldte a TOTO-zóba.

Megy mendegél, az egyik lábát a másik után, amikor látja, hogy az út három felé ágazik, úgymint

                                               Én

                                               Te

                                               Ő

Ő a negyediket választotta.

Már az ötödik; leltári számmal ellátott vállalati bakancsát nyűtte, amikor egy olyan sűrű erdőhöz ért, ahol még a madár sem jár.

Az is vadászni.

Csak golyószóróval.

Amint megy egyre beljebb, egy tisztásra akad.

Rajta házikó.

Hát odabenn a diafilmekből ismert Piroska és a Farkas, ki

Nagymamának van álcázva.

A kétszeri ember hallgatózik.

Nagymama! Miért olyan szőrös a kezed?

Mert Bánffy-féle hajszesszel kenegetem!

És Nagymama! Miért ilyen nagy a füled?

Mert a Nagymama olyan helyen dolgozik!

És Nagymama! Miért van kidülledve a szemed?

Mert lencsefőzelék-konzervet ettem!

És ekkor a kétszeri ember továbbállt a kicsiny zöld kabátjában.

Megy mendegél, amint egy patak partjához ér. Lepihen.

Egyszer csak látja ám, hogy a patak habjából kipattan egy barnabőrű hablegény.

Megszólal: Kétszeri ember, szerezd meg nekem a tűzszerszámot.

Meghálálom.

Minek neked az a tűzszerszám?

Hogy felgyújtsam a szállodákat.

Hát persze - szólt a kétszeri ember és füle közé vágott a barnabőrű hablegénynek.

Ki alábukva még megkérdezte: Dollár van?

Tovább mendegélt az úton.

Mellette száguldtak el a táltosok, a csillagokat rúgó aranyszőrű Trabantok, orrukból csak úgy dőlt a kéngőz.

Látja ám, hogy szemben lépkednek peckesen, kincskereső kisködmönben a Gazdasági rendőrök.

Hirtelen körbeállják és kérdésekkel traktálják: video, pornó, kommandó, hallod-e karate-te, gyerünk a csapdába be, sorszám, vám, anyja neve, mikor evett lekvárt utoljára.

Tessék - kérdezi a kétszeri ember - kinek van itt mumpsza?

Nekem - válaszolt a parancsnok és továbbálltak.

Ő pedig megrázta nadrágjában azt a két tallért és mosolyogva továbbment.

Látja az út szélén a rőzseszedő anyókát.

Hát te mit csinálsz itt, Anyóka?

Élek a nyugdíjamból.

Ezen aztán jót nevettek.

Meg aztán ki is álltam a három próbát - mondta Anyóka.

Hát az meg mi vót.

Sándor, József, Benedek! Gratulált is nekem a Dr. Veres Pali.

A kétszeri ember rosszat sejtett és tovább ballagott.

Mígnem egy városhoz nem ért.

Betért.

Látja ám a vendéglő előtt, hogy egy feketehajú kisfiúcska csodálatosan játszik hegedűcskéjén.

Hát téged meg hogy hívnak?

Engem? Futballmeccsnek - válaszolta a fiúcska.

Futballmeccsnek?

Igen.

Én vagyok a Magyar-Brazil. És tovább hegedült.

Furcsa egy város - gondolta a kétszeri ember, mikor szembejön vele a csillagszemű volt párttitkár.

Hát te miért vagy elkeseredve, Nagy elvtárs?

Hagyd, ne is kérdezd.

Összevontak kettő vállalatot, és most az utcára kerültem.

De miért pont te, Nagy elvtárs.

Mert nem tudtam megszokni, hogy az utóbbi időben az apparátban tejet isznak.

És könnyezve elbattyogott.

Kissé fáradva leül a padra.

Egyszer csak mellé telepszik a Búsuló Juhász.

Mi az? - kérdezi a kétszeri ember - Már megint kicsi az ország, vagy mi fene?

Dehogy is.

Hallgasd meg a történetet a Juhászról, azaz rólam és a polgármesterről.

Na jó.

A Juhásznak panasza támadt és be akart menni a Polgármesterhez.

El is indult, amikor a kapuban megállította az egykori önkéntes rendőr, kinek egyetlen fegyvere az esze volt.

Hová-hová, Juhász polgártárs.

Mennék a polgármesterhez panasztételileg.

Nem addig van az - igazította meg a sárkeféjét a bajusza helyén - ha bármit kapsz a polgármestertől, fele az enyém, mán, hogy elejét vegyük a korrupciónak.

Rendben van - válaszolta Juhász, azaz én és továbbment.

A polgármester ajtaját négy forgószemű hivatalnok nyaldosta:

Hová-hová, kérdezték kánonban.

A polgármesterhez - válaszolta szólóban a Juhász.

Nem addig a! Ha valamit kapni találnál a polgármestertől, fele úgy a mienk.

Legyen - válaszolta a Juhász.

És egy nagy terem közepén termett, előtte trón, rajta a polgármester fején és fogán koronával.

Mit kérsz Juhász - kérdezte fél- és fémfogból félrevetve a polgármester.

Hatvan botütést - válaszolta a Juhász, amit azonnal meg is kapott.

De már hetvenet, mert verés közben romlott a bot értéke.

Hát ez az én történetem, sóhajtott a Juhász és gördült jobbra és balra a gömbölyű ülepén.

Hát akkor hallgasd meg a történetet a kétszeri emberről, aki én vagyok.

Hétvégi telkéről gyalogol haza a kétszeri ember.

Egy kisebb folyón vezet át az útja.

Ezer ágra tűz a napsugár, süt, főz és kitak.

A levegőben azonos nemű pillangók kergetőznek.

Megáll a hídon és a folyó fölé hajol.

Csodájára jár a hömpölygésnek.

Egyszer csak a vállra akaszthatós aktatáskájából kicsúszik a kerékpárpumpa és hopp, bele a folyóba.

Ott sír-rí a kétszeri ember, amikor feltűnik Jolánka, a vízitündér.

Kezében egy gyémántpumpával.

Tied volt, azaz hogy ez volt a te pumpád? - kérdezi Jolánka a vízitündér.

Nem, nem az enyém - zokog tovább a kétszeri ember.

Eltelik kettő zokogás között kis idő.

Nézi kvarcóráját az ember.

Ismét feltűnik Jolánka a vízitündér, de most kezében egy aranypumpát tartva.

Hát ez volt a tied?

Nem, már megint nem az, válaszol a kétszeri ember, zokogva a karjára dőlve, hogy lássa az óráját.

Mi lesz má - amikor bugyborékoló vízben megjelenik Jolánka az igazi kerékpárpumpával.

Hát ez volt az?

Igen - válaszolt - ő az, hurrá, meg éljen, meg, hogy jajj de jó!

Amiért ilyen becsületes voltál - szólalt meg lágy hangon Jolánka a vízitündér, mind a kettőt plusz neked adom.

Nekem csak az enyém kell - mondja a kétszeri ember.

Hajolj csak közelebb - kéri őt Jolánka.

A kétszeri ember közelebb hajol, és még be is csukja a szemét.

De hülye vagy - üvölti Jolánka a vízitündér - Ekkora sértést még én sem láttam, leken egy jókora pofont és eltűnik az összes kerékpárpumpával.

Hát így lettem én a Szocialista Pumpa hőse.

Ne légy elkeseredve pajtás, mindenkinek megvan a maga tagkönyve.

Áh, dehogyis - felelt a kétszeri ember és nevetve átölelték egymást.

Azóta is boldogan élnek még meg nem haltak.

Hát itt a vége, fuss el véle