Újkőműves Kelemen Balladája

Előadja az Építők „Kocsis Irma” népi kisegyüttese...

 

Tizenkét kőmíves összetanakodék,

Magos Déva várát hogy fölépítenék,

Hogy fölépítenék fél véka ezüstér

Félvéka ezüstér, fél véka aranyér...

 

Jó napot, Jó napot, tizenkét szarvassá

Jó napot, Jó napot, változott szarvassá

Változott, Jó napot, köműves szarvassá,

Szarvassá, jónapot! Változott kőműves...

 

Tizenkét kőműves gondolta magába

Bekéne öltözni  malteros ruhába.

Amit loptak este, eladták reggelre

Amit loptak reggel, fölszállott a páva.

 

Megfogták az asszonyt, az asszony is fogott

Fújta a magáét, szólt mint egy fagott.

Felpödré ruháját, piciny csizmácskáját

Oldalba rugá macskája fertályát.


Miaú miaú röfögött a macska

Mert többnyelven beszél, mint a Sugár András.

Napsugár, napsugár, süss nékem kalácsot,

Kalácsból csinál majd, asztalos farácsot.

 

Jónapot jónapot tizenkét óra van

Itt van május elseje, a munka nagy ünnepe.

Megették a virslit, s ültek a forgóra.

Onnan meg szétszórták megannyi tarkóra.

 

Jónapot jónapot tizenkét korsó sör

Egy kisbécsi szelet, és zóna a pörköltből.

Utána küldenek megannyi pálinkát

Jóanyja viszi  mosdatni Bálintkát.

 

Tizenkét kőműves összedugja a fejét.

Melyikük dugja...el előbb a nejét.

Az enyimet nem lehet, mert megjött neki...a távirat

Küldjed a tiedet, de annak nincs foga.

 

Az enyimet se nagyon, rakjátok malterba

Sváb rokon megjött, benne ül Walterba...

Az enyimnek meg csipi a mész a bokáját

Nem tudom befogni este a pofáját...

 

Csak egy legény maradt, ki adta az asszonyát

Colstokkal saccolta megduzzadt puttonyát.

Vigyétek – motyogja, s arca olyan méla

Elmegy az asszony, de megmarad a Béla

 

Tizenkét gyönyörű kőműves összebújt,

Ettől még a beton is azonnal lángragyúlt.

Hidegvízért rohanj, azonnal te Vendel.

De miért van még rajtad az a csúnya pendel?

 

Elmúlt az éjszaka, elmúlt a nappal

Kenték azt kölnivel, s borotva habbal

Ápolták kenőccsel, ultraszeptil porral

Ott álltak tétlenül, hosszú logó orral.

 

Tizenkét lácsó kőműves összetanakodék

Magos Déva várát hogy kéne hazavinni...

Sehogyse, sehogyse szólalt a kapitány,

Kapitány, kapitány, Van ilyen csacsi lány...

 

Szívták a fogukat

Mint Tünde a Csongort

Nem épült fel semmi,

nem találtak Szponzort!